Isten trónja, Isten trónusa: jelképes kifejezés, a mindenség királyának szimbóluma. - Az ÓSz-ben Isten egyetemes uralmának jele (→Jahve trónra lépésének ünnepe; vö. 1Kir 22,19; Iz 6,1; Ez 1,26). A Sinai-hegyen Mózes és az őt kísérő 73 látta Izrael Istenét: lába alatt zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég (Kiv 24,10). A Dávid házából való kir., aki Isten helytartója, valójában ~n ül (1Krón 28,5). Dávid trónja később a Messiás trónja lett (Iz 9,6). - ~ a mennyben van (Zsolt 11,4; 103,19), de a szentek szentjében is ott van a szöv. ládáján, a kerubok alakja fölött (1Sám 4,4). Ez 43,7 szerint az új tp. lesz ~. Ez a trón örök (Zsolt 93,2) és az igazságosságot képviseli (Zsolt 9,5). - Az ÚSz folytatta az ÓSz ~val kapcsolatos gondolatait, beszél a dicsőség trónjáról (Mt 19,28; 25,31; Jel 3,21), a kegyelem trónjáról (Zsid 4,16; 12,2). A Jel 4,1-7: leírja ~t és a Bárány trónját. A Jel 22,1 szerint ~ból az élő víz folyója fakad, amely jelképezi a kegyelem kiáradását. - Ikgr. →trónus G.F.

LThK X:172.